Előleg vs. foglaló: mi a különbség, és melyiket kérjük?

Az előleg a szolgáltatás ellenértékének előre megfizetett része — semmi több. Ha a szerződés teljesül, az előleg beszámít a végösszegbe; ha a szerződés bármely okból meghiúsul, az előleg főszabály szerint visszajár, függetlenül attól, hogy melyik fél miatt hiúsult meg a teljesítés. Az előlegnek tehát önmagában nincs szankciós jellege.

Ez nem jelenti azt, hogy az előleg haszontalan eszköz: a le nem jelenések ellen már önmagában az is sokat segít, hogy az ügyfél pénzt adott ki a foglaláskor, mert ez pszichológiai elköteleződést teremt. Ha azonban a vállalkozó azt szeretné, hogy lemondás esetén az összeg — vagy annak egy része — nála maradhasson, ahhoz vagy foglalóra, vagy szerződésben rögzített lemondási díjra, bánatpénzre van szükség.

A foglaló a Ptk. 6:185. §-a szerinti szerződést biztosító mellékkötelezettség: a kötelezettségvállalás megerősítéseként átadott pénzösszeg. A lényege a kétirányú szankció. Ha a teljesítés olyan okból hiúsul meg, amelyért az ügyfél felelős — például egyszerűen nem jelenik meg —, a foglalót elveszti. Ha viszont a meghiúsulásért a vállalkozó felelős, a kapott foglalót kétszeresen köteles visszatéríteni.

Fontos érvényességi feltétel, hogy a foglaló jelleg a szerződésből egyértelműen kitűnjön: a pénzösszeget kifejezetten foglalóként kell kikötni és átadni. Ha csak annyi szerepel, hogy az ügyfél »előre fizet 5 000 Ft-ot«, az kétség esetén előlegnek minősül. Ha pedig olyan okból hiúsul meg a szerződés, amelyért egyik fél sem felelős — vagy mindkettő —, a foglaló visszajár.

A legtöbb időpontalapú vállalkozásnál — fodrász, kozmetikus, masszőr, oktató, szabadulószoba — a gyakorlatban az előleg a rugalmasabb és egyszerűbb megoldás, kiegészítve egy világos lemondási szabályzattal. Az ÁSZF-ben rögzíthető, hogy határidőn túli lemondás vagy meg nem jelenés esetén az előleg lemondási díjként a vállalkozót illeti — így az előleg gyakorlati védelmet ad anélkül, hogy a foglaló szigorú, kétszeres visszafizetési szabálya a vállalkozót terhelné.

A foglaló ott lehet indokolt, ahol nagy értékű, egyedi kapacitáslekötésről van szó — például esküvői szolgáltatás, rendezvényhelyszín, többnapos program. Ilyenkor a kétirányú biztosíték mindkét fél komolyságát erősíti. Nem szabad azonban elfelejteni: ha a vállalkozó mondja le az eseményt neki felróható okból, a foglaló kétszeresét kell visszaadnia — ezt a kockázatot árazni kell.

A szóhasználat jogi jelentőségű, ezért a foglalási oldalon és az ÁSZF-ben következetesen azt a kifejezést használjuk, amelyet valóban alkalmazni akarunk. Előlegnél például: »A foglalás véglegesítéséhez a szolgáltatás díjának 30%-át előlegként kérjük megfizetni. Az előleg a szolgáltatás díjába beszámít; a lemondási feltételeket az ÁSZF tartalmazza.« Foglalónál kifejezetten szerepeljen: »Az átadott összeg a Ptk. 6:185. §-a szerinti foglalónak minősül.«

Az online fizetéssel kombinált foglalásnál az idopontok.hu rendszerében beállítható, hogy a foglalás csak a meghatározott összeg megfizetésével váljon véglegessé — a visszaigazoló email pedig dokumentálja az összeget és az elfogadott feltételeket. Így vita esetén pontosan rekonstruálható, mihez járult hozzá az ügyfél, ami mindkét felet védi.

A leggyakoribb hiba a következetlen szóhasználat: az oldalon »foglaló« szerepel, a számlán »előleg«, az ÁSZF pedig egyiket sem definiálja. Kétség esetén a bíróság a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezést választhatja, és az egyértelműen ki nem kötött foglaló előlegként visszajárhat. Hasonló hiba az aránytalanul magas foglaló: a bíróság a túlzott mértékű foglalót mérsékelheti.

Szintén problémás, ha a vállalkozó minden lemondásnál automatikusan megtartja az összeget, akkor is, ha az ügyfél időben, méltányolható okból mondott le — az ilyen gyakorlat fogyasztóvédelmi szempontból támadható. Az általános szabály szerint a méltányos, sávos lemondási feltétel (például 48 órán túl teljes visszatérítés, azon belül részleges) jogilag is védhetőbb és ügyfélbarátabb; a részletek kialakításánál érdemes szakemberrel egyeztetni.